Túl vagyunk egy újabb Európa-bajnokságon, amelyen sikerült újabb kemény tapasztalatokat szereznem egyesben. Hogy is fogalmazzak? Nagyon durva volt a mezőny Trasonában. Sokkal erősebb, mint amire előzetesen számítottam, és ez a tudat hol ösztönöz, hol elkeserít. Kezdjük az elején: már az előfutamban majdnem kiestem! Mi tagadás elnéztem a dolgokat, és a végén rendesen kellett tepernem azért, hogy odaérjek a továbbjutó helyekre. Sajnos ez az előfutam nekem túl korán van, nem tudom úgy felszívni magam, mint ahogyan kellene, és ennek meg is látszik az eredménye. A középfutamban már jobban teljesítettem, jól ment minden, talán azért is, mert megadta az adrenalin-löketet, hogy itt már nincs lehetőség a javításra, nincs több esélyem. A döntő érzésre egész jó volt, mindent sikerült kiadnom magamból. Sokáig a harmadik hely környékén lapátoltam, a végén pedig úgy éreztem, hogy megvan a negyedik hely. Aztán hatodik lett a vége. DE! Biztató, hogy csökkent az időkülönbségem az első helyezetthez képest, és jobb érzéssel szálltam ki a hajóból, mint korábban. Úgy látom, nyolcszáz méterig egész jól tudom tartani magam, ám az utolsó kétszáz métert össze kellene rakni valahogy – sok edzéssel, irammenéssel… Az edzőm, Sári Nándi is elégedett volt a látottakkal, véleménye szerint többet kellene a pályát gyakorolnunk. Most ez a feladat. Jelenleg a Gubacsi-hídnál edzünk, amolyan alapozó hét ez. Aztán következik Szolnok és Szeged. Remélem allergiamentesen, mert egyelőre alig látok ki a fejemből. Jó lenne megoldást találni erre a problémára, sajnos a gyógyszerek elálmosítanak, így nem tudom szedni őket. Vaskuti István ajánlott egy mágneses terápiát, lehet, hogy azzal megpróbálkozom majd. Holnap, vagyis pénteken lesz egy kis időm a lazításra is. Lujzikával (Kammerer Zoltán) elutazunk Győrbe, ahol részt veszünk az Oxygen kávézó megnyitóján. Igen, bizony, Lujzika is kávézó tulajdonos lett. Vagyis az üzleti életben is egy hajóban evezünk…
Foci vb-lázban égve
14jún10Majdnem egy hónap telt el az utolsó bejelentkezésem óta, ám mentségemre szóljon, hogy valóban sűrű a programom mostanság. Sikeresen túljutottunk a Világkupán, ám most még fontosabb feladat előtt állok: jövő hét végén Szegeden kezdődik a válogató! A Világkupát követően lent maradtunk Szegeden, jó hangulatban és még nagyobb intenzitással folytattuk az edzéseket a Maty-éren. Az edzések remekül mennek, sokkal jobb formában érzem magam, mint a Világkupán, vagyis nagyon bizakodó vagyok a jövőt illetően. Úgy érzem, a válogatón nem lesz gondom 1000 egyesben, és végre, végre Lujzikámmal is össze tudtunk ülni 500 párosban! Ami azért is fontos számunkra, mert jó lenne az Európa-bajnokságon úgy végigmenni a pályán, hogy nem erőlködve, nem mindent kiadva magunkból teljesítjük a távot, vagyis tudunk tartalékolni az 1000 méterre is. Mivel sokan készülnek a kétszázakra, így véleményem szerint alaposan be fog gyorsulni az 500-as szám is. A válogatón egyébként 5000 egyesben is elindulok. Noha ez afféle edzésmunka lesz a részemről, ha úgy alakul, szívesen rajthoz állok az Európa-bajnokságon is, mert nagyon tetszik nekem ez a szám.
Ennyit a munkáról… És hogy mi a helyzet más fronton? Foci vb-lázban égnénk, bár egyelőre szerintem elég laposak a meccsek. A Dél-Afrika-Mexikó még elment, de a Franciaország-Uruguay meccs borzasztóan unalmas volt. Lujzival bementünk Szegedre sütizni, és a nagy kivetítőn nézni a mérkőzést, de később úgy döntöttünk, inkább a táborban nézzük meg a végét – hátha bealszunk… A Nemzeti Vágtán bezzeg nem voltak bennem ilyen érzések. Több élsportoló társammal közösen részt vettünk egy kocsitoló versenyen. A Kocs községiek találták ki ezt a versenyszámot, amelyen Kovács Ágival, Kozmann Gyurival, Dzsudzsák Balázzsal, Bárdosi Sanyival és Katus Attilával vettünk részt. Fekete nadrágba, fehér ingbe, szőrcsuhába öltözve toltuk a borzasztó hőségben a kocsit, és bár eredetileg úgy terveztük, hogy a színészcsapattal közösen érkezünk majd be a célba, nem tudtuk levetkőzni versenyzői énünket. A rajtnál beindult bennünk az adrenalin, s úgy elkezdtük tolni a kocsit, hogy Katus Attila, aki a ló szerepét kapta, nem győzte kapdosni a lábát. Talán nem meglepő: megnyertük a versenyt. Bár ilyen csapattal nem volt nehéz!
Anyás fiúk
19máj10„Ha Szolnokra gondolok, beleborzongok. Nem volt egyszerű hétvégém: szörnyű idő, gyenge produkció. Már, ami az egyesemet illeti. Bevallom, nem úgy sikerült ez az ezer méter, ahogyan én azt szépen elképzeltem. De azért van mentségem. Több is. 
Egyrészt megbeszéltük Sári Nándival, hogy nem forgácsoljuk szét a szezont. Az elmúlt években minden egyes versenyen próbáltunk a topon lenni, de az idén úgy döntöttem, hogy a válogatón, az Európa-bajnokságon és a világbajnokságon szeretném a csúcsformát hozni. Talán ezért sem tudtam fejben ott lenni a szolnoki versenyen. És bár rosszul esett, hogy kikaptam, úgy hiszem, nem kell keseregni azért, amiről lélekben talán már az elején lemondtam. Vasárnap az 500 méterrel azért kárpótoltam magam. Lujzikával régi önmagunkat idéztük, pedig ez volt az első pályánk és ebben a szezonban eddig egyszer ültünk össze az edzésen. Most már várom a szegedi Világkupát, ahol nem akarok lebőgni. Jó lenne a dobogót közelebbről is szemügyre venni. Egy kis bökkenő azért van. Az allergiám. A múlt héten úgy belobbantam, hogy szerdán kórházi kivizsgálásra kellett mennem. Huszonhárom dolgot teszteltek rajtam, mind a huszonháromra allergiás voltam. A legfőbb ellenségem most a fű, amire több erős gyógyszert is felírtak, s amelyektől álmos, nyomott és kedvetlen vagyok. De azért jó dolgok is történtek velem! Nagy álmom teljesült azzal, hogy a Fradi-Újpest rangadón én végezhettem el a kezdőrúgást. Fantasztikus volt! És jól esett az is, hogy a minap a családommal tölthettem el egy közös estét. A nővérem születésnapját ünnepeltük a Trófea étteremben: volt meglepi torta és babáztam is egy kicsit. A nővérem kisfia, Levi két éves és nagyon szeretek vele játszani. Igaz, a keresztlányaimmal ellentétben ő erősen anyás típus. Szóvá is tettem ezt az ünnepségen, de aztán magamba szálltam. Mert én a mai napig erősen anyás típus vagyok. De azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül…
Egy jó sör Albert Flórival
26ápr10Mostanában nem mondhatók túl mozgalmasnak a napjaim, természetesen az időm nagy részét az edzések töltik ki. Azért a nagy munka közepén néhány meghívásnak, felkérésnek eleget teszek, és ha tehetem, nem hagyom ki kedvenc csapatom, a Fradi meccseit sem. Két hete én is ott voltam a Debrecen elleni mérkőzésen, ahol a sors úgy hozta, hogy összeismerkedtem Albert Flóriánnal. A bemutatkozást közös sörözés követte, és Flóri bácsi meghívott az öregfiúk csapatba focizni is. Nagyon örültem ennek, mert nekem valóban mindenem a Fradi, itt fociztam, kézi- és vízilabdáztam is. Most pénteken is ott leszek az Üllői úton, a Fradi-Újpestet semmiképpen sem hagynám ki. Szerencsére pénteken pont vizsgázom is a suliban, így a „kimenőmet” össze tudom kötni ezzel a meccsel. A vasárnapom sem csak a pihenésről szólt. Műsorvezetőként részt vettem a Német Juhászkutya Fajtamentés Alapítvány kutyamentő akcióján. A 25 állatvédő szervezettel közösen tartott rendezvényen sok kutya talált gazdára és örülök, hogy én is segíthettem ezen az örökbefogadáson.
Egy “hajóban” a hokisokkal
12ápr10„Következik a második hét! Szakad az eső, így pillanatnyilag nem sok élvezetet találok a dunavarsányi edzésekben. Lehangoló, amit csak fokoz, hogy éjszaka megpróbálták feltörni a kocsimat. A zárat kiszakították, de nem tudták elvinni az autót. Azért biztos, ami biztos két napszemüveggel megrövidítettek. A hétvége ennél sokkal jobban telt. A Red Bull csapat tagjaként részt vettem az Eger és Miskolc között zajló Szarvasűzők futáson, majd vasárnap én is megnéztem a Budapest Sportarénában a magyar hokisok meccsét Norvégia ellen. Fantasztikus volt a hangulat, örülök, hogy meghívott bennünket Ennafatti Omar és Holéczy Roger. Jó barátságban vagyunk a srácokkal, akik nemrégiben eljöttek az új kávézómba, a Marina Caféba is. Jót beszélgettünk – ahogyan egy jó kávézóban szokás… De most ismét a munkára koncentrálok. Szerdán háromszor kétezer méteres időre menés lesz, míg pénteken résztávozás. Persze központilag. Pillanatnyilag nem tartozom a top versenyzők közé, igaz, én ezeket a központi edzéseket is edzéseknek tekintem, nem valami párbajnak, ahol csúcsokat kell repeszteni. Az idők szerint a legjobb öt versenyző közé tartozom, de én inkább a versenyeken szeretnék a legjobb lenni, nem ezeken a felmérőkön. Még két hétig időzünk itt Dunavarsányban, majd következik Szolnok. Legközelebb onnan jelentkezem…
Csíkos pizsi és Stomp koncert
24márc10„Szép napra ébredtünk, hiszen ma van Gábor nap. Ez a hét részben a névnapom jegyében telik majd. Évi már reggel meglepett: egy csíkos nadrágos pizsamát és Stomp koncertjegyet kaptam tőle, ma este tehát egy fergeteges buli vár ránk. Pénteken az új kávézómban folytatjuk a Gábor napozást. Ott lesznek a barátaim, a csapatom és természetesen a családom is. Az edzőtábor miatt lemaradtam a kávézóm nyitóbulijáról, de amint hazaértünk Sevillából én is megnéztem a Marina Parton lévő Marina Cafét. Nagyon hangulatos lett, és ami a különlegességét adja, hogy számos kulináris terméket forgalmazunk a kávézóban. A világ minden tájáról hozott fűszerek, csokoládék, ételek és italok egész sora található meg az üzletünkben. A keresztgyerekeim édesapjával és egy kedves barátnőnkkel hoztuk közösen létre ezt a vállalkozást, és bár én az edzések és versenyek miatt csak kevés időt tudok eltölteni a kávézóban, ha tehetem, én is részt veszek a munkában. A többiek megértik, hogy az életem most főként a kajakozásról szól. Írok is néhány sort a sevillai napokról…Az első hetek nem a legjobb időjárási körülmények között teltek el, de ettől függetlenül mennyiségben és minőségben is jól el tudtuk végezni a munkát. Érzésem szerint, és az edzőm meglátásai alapján is jó formában vagyok. Úgy tűnik, fizikálisan és technikailag is klappol minden, és élvezem, ahogyan megy alattam a hajó. A sevillai tábor alkalmat adott arra is, hogy elviekben egy kicsit a négyessel is foglalkozzunk. Voltak közös időre menések és résztávos edzések, míg nyolc kilométeren a hetedik-nyolcadik helyen kullogtam, addig a résztávok során nagyon jól teljesítettem. De véleményem szerint ez nem jelent semmit. Én továbbra is úgy gondolom, hogy nem lehet az utolsó pillanatban egyéni teljesítmények alapján összeállítani egy hajót, amelyet kihívnak különböző egységek, és amelyekbe a világversenyek előtt pár héttel belenyúlogatunk. Szerintem a négyes építkezést már most el kellene kezdeni. A csapat gerincét már most ki kellene jelölni, hiszen az összehangolódáshoz a finomításokhoz sok-sok idő kell. De persze, ez csak egy vélemény a sok közül… A lényeg majd nyáron kiderül.”
Lujzi születésnapja
10márc10„Sevillából jelentkezem, ami mostanság nem a napfény városa. Az elmúlt héten hideg volt, esett az eső, és noha most éppen napos idő van, meglehetősen lehűlt az idő. Úgy tűnik, a barcelonai havazás itt is megtette hatását. Persze ettől függetlenül jó hangulatban végezzük a munkát, mindenki örül neki, hogy végre hajóba ülhetett. Csak egy valamit furcsállunk: egy Szarka is beköltözött a táborba, sorra tűnnek el a fiú ruhák, Kökény Rolandtól, Gönczy Gábortól és tőlem is lenyúltak már valamit. Nem éppen szívderítő ez a tudat. A múlt héten néhány osztrák lányt leszámítva csak mi magyarok voltunk, vasárnap pedig megérkeztek a németek. Teljes összetételben, csak Ronald Rauhét nem látjuk sehol. Jól megférünk egymás mellett, mindenki teszi a dolgát. A hétvége egyébként a pihenés jegyében telt. Csináltunk egy körmérkőzéses focitornát, amin a spanyolok evezős csapata is részt vett – jól elvertük őket. A hétfő pedig a Zoltán napról szólt: egy kis pezsgővel és desszerttel köszöntöttem páromat Kammerer „Kamera” Lujzikát, akinek ma éppen a 32. születésnapját ünnepeljük. Nem lesz nagy bulizás, csak bemegyünk a városba egy jó rákvacsorára. Már alig várom, ahogyan a jövő hét keddet is. Nándi ugyanis megpróbál jegyet szerezni a Sevilla-CSZKA Moszkva Bajnokok Ligája mérkőzésre. Igazán nagy élmény lenne mindannyiunk számára!”
Túl a téli kínzásokon
11feb10„Véget ért a ramsaui sífutó tábor, túl vagyunk a szokásos évi téli kínzásokon. Nándi ezúttal is kedves kis edzéseket írt ki a számunkra: délelőttönként húsz-harminc kilométer sífutás, hegyi futások és kondi… Nagyon, nagyon elfáradtam az elmúlt két hét során! De tudom, hogy nyáron, a vízen meglesz a hatása, és ez a legfontosabb. Biztos sokan kíváncsiak vagytok arra, hogy ilyenkor mit csinálunk a szabadidőnkben. A válasz egyszerű: alszunk. Általában fél hétre estünk be vacsorázni, aztán fél nyolckor mindenki elvonult a saját szobájába. DVD-nézegetéssel, internetezéssel, zenehallgatással kapcsolódunk ki. Egyszer elmentünk szaunázni és egyszer persze hüttéztünk is, de ebben kimerült az úgynevezett szórakozásunk. Most a Gubacsi-hídnál tréningezünk, teszteljük az új edzőközpontot, ami véleményem szerint nagyon szép lett. Február 28-ig ez a bázisunk, aztán irány Sevilla. Már nagyon várom a melegvízi tábort, a vízre szállást, nekem már egy kissé elegem van a télből. Spanyolországba három hétre megyünk edzőtáborozni, éppen ezért ilyenkor igyekszem több időt tölteni a szeretteimmel. No és az üzletről sem szabad megfeledkeznem: tavasszal megnyílik a kávézóm és a sógorommal most alapítottunk egy rafting-céget. Bár még jó ideig szeretnék sportolni, azért nem árt a jövőmre is gondolni.”
Jéghokira és focira hangolva
25jan10„Végre, végre túl a vizsgákon! A múlt héten letettem az utolsó vizsgámat is a Testnevelési Egyetem sportmenedzseri szakán, vagyis túl vagyok a harmadik évfolyam első félévén. Megmondom őszintén egy kicsit elfáradtam, hiszen a délelőtti edzésről vizsgázni, majd a délutáni edzésre rohantam az elmúlt hetekben, de nagyon örülök és könnyebbséget jelent, hogy mostantól már csak a kajakozásra kell koncentrálnom. Ráadásul most jön csak az igazán kedvemre való program. Heti egyszeri alkalommal hokizni megyünk a Kisstadionba. Klenyán Tamás gyúróval kiegészülve a teljes Sári csapat korcsolyát húz. Két-három évvel ezelőtt ez rendszeres téli edzésprogram volt nálunk. Könnyített munka címmel! Na persze! Tíz perc elteltével már a palánkba kapaszkodtunk lihegve. De nagyon élveztük, hiszen játékosan ad megfelelő kondíciót, alapokat a tavaszi munkához. A téli sportok egyébként minden évben tökéletes kiegészítői a felkészülésünknek. Pont ma utazunk Ausztriába, ahol tíz napig a szokásos sífutó táborban leszünk. De erről majd később! Most némi kitérőt teszek, hiszen nemrégiben részt vettem egy dedikáláson. Tavaly ősszel én is a Német Juhászkutya Fajtamentés Alapítvány mellé álltam, s engem is lefotóztak a 2010-es naptárukhoz, amelynek a múlt héten volt a dedikálása. Fontosnak tartom ezeket az akciókat. Én nagyon kutyapárti vagyok, régebben nekem is volt egy airdeale terrierem, innen tehát a kutyák iránti vonzalom. Ja és majd elfelejtettem megosztani veletek! A közelmúltban fantasztikus élményben volt részem! Az egyik barátommal elmentünk Barcelonába megnézni a Barca-Sevilla meccset. Elképesztő hangulat volt a Camp Nouban, a Barca 4-0-ra nyert, vagyis sikerült egy gólzáporos meccset kifognunk. Felejthetetlen élmény volt! Bármikor vevő vagyok egy spanyol, angol vagy olasz bajnokira – már ha élcsapat játszik!:-) Igazi nagy kedvenceim nincsenek, vagyis pontosítok: egy örök szerelmem van. A Fradi! És ez nem is fog megváltozni.”
Ezerrel dolgozunk!
22dec09„Mozgalmas életet élek mostanában. Persze ezt az elmúlt években megszokhattam már. A mozgalmasság nem a bulizásról, pörgésről szól (nem is vagyok az a típus), hanem a felkészülésről. Írhatom azt is: ezerrel dolgozunk! Novemberben bő két hetet töltöttünk el Horvátországban. Kemény volt ugyanakkor csodaszép! A futás és kondi mellett napi húsz-huszonöt kilométer evezés, de nem akármilyen helyszínen, a Neretva-folyó kis lagúnáiban, mandarinültetvényekkel körbe véve. Ragyogó napsütés és tizenöt fok, szóval nem volt panaszra okom. Az edzőtábort Tatán folytattuk, folytatjuk. Egészen december 23-ig itt leszünk, vagyis az ajándékvásárlást egy szuszra vasárnap le kellett bonyolítanom. Már várom a karácsonyt, amire én általában be szoktam esni Anyukámékhoz. Sem időm, sem energiám nincs főzni, fát díszíteni, ezeket anyu és a nővérem vállalja magára. Régebben a karácsony azt jelentette nekem, hogy sok ajándékot kapok. Ma már azért sok minden átértékelődött. Azt sem bánnám, ha semmi sem lenne a fa alatt, sokkal többet jelent nekem, hogy együtt vagyunk, beszélgetünk, pihenünk, feltöltődünk a családdal. Sőt, adni sokkal jobban szeretek. Most is kíváncsian várom, hogyan örülnek majd a meglepetéseimnek a többiek…”