„Nem sértésnek szánom, de valahogy szinte minden világversenyen van okunk egy kis fanyalgásra. Szeged, a Maty-ér, a hazai rendezésű nagy versenyek ugyanis etalont jelentenek ebben a sportágban, szövetségünk profizmusához, versenyrendezéséhez képest - bárhol megfordulunk a nagyvilágban – a többiek gyerekcipőben járnak. Így volt ez Trasonában is, ahol a szervezők igyekezete ellenére akadtak hiányosságok. Az első bosszúságot az adta, hogy a magyarok központi sátra a második sorban kapott helyet, vagyis nem tudtunk közvetlenül a pályára látni. Aztán a szervezők nem minden kérésünkre tudtak flott választ adni vagy megoldást találni, például sokadszori kérés után is csak az utolsó pillanatokban tudtuk meg a transzferünk időpontját. Ami nem mindegy egy negyvenfős társaság esetében. De mielőtt még túl szigorúnak tűnnék, elárulom, hogy akadtak pozitívumok is ezen a hétvégén. Például a lelátókat sikerült úgy felállítaniuk a szervezőknek, hogy a nézők teljes egészében láthatták a versenyeket, ami igazán jó megoldásnak bizonyult. És szerintem a víz is tökéletes volt, reggelente, a versenyek előtt elmentem evezni, így személyesen is megtapasztalhattam ezt. Azt hiszem, az eredményeink, a hat aranyérem is igazolja, hogy a vízen minden a legnagyobb rendben folyt. Letudtuk hát az Európa-bajnokságot, most már teljes gőzzel a világbajnokságra koncentrálunk. Szombaton például ott leszek a férfi négyes edzésén, kíváncsi vagyok rá, hogy a rendszeres közös munka mit hoz majd ki a fiúkból. Nem tagadom, szívügyem a csapathajó. Hogy is mondják? A múlt kötelez.”
Viharkárok a kertben
20máj10„Az elmúlt napok kaotikus eseményei után elérkezettnek látom az időt arra, hogy felmérjem a viharkárokat a kertemben. Egyelőre egy fa mínusznál járok, az egyik kék ciprusomat csavarta ki a szél, ami meglehetősen szíven ütött. Bár furán hangozhat tőlem, de nagy lelkesedéssel tudom belevetni magam a kertészkedésbe. Ez igazi hobbi nálam, aminek a gyümölcsét a nyár folyamán élvezi ki a család. A nyár nagy részét ugyanis a kertben éljük meg. Mert ezek a hetek, hónapok nálam elsősorban a munkáról szólnak, a nyaralás augusztus utolsó hetére vagy szeptember első napjaira tevődik át. Így lesz ez idén is. A lányokkal Törökországba megyek majd, de szigorúan az augusztus végi MKB Sárkányhajó Világbajnokság után. Szóval a nyarat mi a kertben éljük meg. Munka után jöhet a játék, a sütögetés, a jó beszélgetések. Napközben pedig kisebbik lányom, Katica a három évesek nyugalmával veszi tudomásul, hogy apa „hajókázni” ment. Már megint. Igaz, ez csak nekünk felnőtteknek okoz lelkiismeret-furdalást. Ő gyerekként nem is azt látja, hogy apa nincs itthon, hanem azt, hogy milyen sok időt tud eltölteni a nagyszülőkkel, az unokatestvérekkel. Hat unokatestvér van a családban, s mivel meglehetősen közel lakunk egymáshoz a testvéreimmel, így a gyerekeink viszonylag szabad életet élnek. Mint egykoron mi a vízitelepen.”
Ha a gyerek sportolni kezd…
29ápr10„A sporttól nehéz elszakadni. De néha be kell látni, hiába szeretne többet az ember, korlátai vannak. Felnőtt kapitányként zsúfolt volt az április. Egyik csapattól a másikig autóztam: felmérés Dunavarsányban, látogatás Szolnokon vagy Szegeden. Jó látni, ahogyan készül a csapat, ahogy minden a helyén van, ugyanakkor az autóban ülve néha rátör az emberre a lelkiismeret-furdalás: ma is kimaradt valami a napi programjából. Hazatérve egy pillantást vet az odakészített kerékpárra, s azt mormolja: majd holnap! Aztán a holnap is eltelik tekerés nélkül. Pedig az idén versenyezni szerettem volna, amatőr viadalokon indulni, de be kell látnom: ez az időszak most nem erről szól. Örülök, ha a napi futásra időt tudok szakítani – hét közben negyven perc, hétvégén talán másfél óra. De a családban nem csak az én gondolataim forognak a sport körül. Nagyobbik lányom, Dorka elkezdte a ritmikus gimnasztikát. Szereti, élvezi, aminek nagyon örülök, és ahogy látom, tehetséges is, ez pedig külön büszkeséggel tölt el. Igen, büszke vagyok rá, de nincsenek elvárásaim. Nem célom, hogy élsportoló legyen, csinálja csak addig, ameddig jól érzi magát. Támogatom benne, ahogyan másban is, ha éppen más sportágra esik a választása. Csak sportoljon. Bár erre talán nem kell külön buzdítani. Elég példát lát maga körül a családban.”
Időmérés és új szenvedély
07ápr10„A mai napot Dunavarsányban töltöttem el a férfi kajakosokkal. A fiúk tegnap kezdték meg a varsányi tábort, a ma délelőtti programban időmérés szerepelt. Háromszor kétezer métert kellett teljesíteniük, ami véleményem szerint nem tartozik a könnyű edzések közé. Amikor még aktív voltam kifejezetten utáltam ezt az adagot, szóval átéreztem a fiúk helyzetét, akik azért szépen odatették magukat. Ezen a héten Dunavarsányban töltök el több időt, a jövő héten pedig Szolnokra és Szegedre látogatok majd Kati néni kajakos lányaihoz és a kenusokhoz. A felkészülés mindenhol megfelelően zajlik és szerencsére mindenki egészséges, ami a legfontosabb ebben az időszakban. A hétvégémet is a sport jegyében töltöm, hiszen a MULTI-sokkal részt veszek egy Cooper-teszten. Télen is futottam velük, és megígértem, hogy a tavaszi mérésen is ott leszek. Érdekes, de egyre jobban szeretek futni. Ám a jó időnek köszönhetően nem csak a futással, egy másik nagy szenvedélyemmel is tudok foglalkozni. Elővettem a bringámat, s ha jut majd rá egy kis idő, elmegyünk a testvéremmel és az egyik barátommal tekerni a Pilisbe. Az idén szeretnék amatőr versenyeken is indulni, vagyis az átlagosnál egy kicsit jobban érdekel ez a téma. Hogy mi a helyzet a kajakozással? A Sevillában eltöltött öt nap során már ültem hajóban, de mivel már nem tartozom az aktívak közé, így megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy kivárjam a tökéletes időt a kajakozáshoz.!”
Kerti órák
29márc10„Magunk mögött hagytuk Sevillát, az edzőtáborban töltött napokat. Összességében elégedett vagyok a látottakkal: Szabó Torony kenus csapata és Kati néni lányai tökéletesen összedolgoztak – méghozzá spontán, amit nagyon jó volt látni. A Sáfrán testvérek magányosan, de teljes erőbedobással edzettek, és a férfi kajakosok is jól vették az irányított edzéseket, vagyis azt mondhatom: elindult valami a négyes szempontjából. Persze akadt a táborban kivétel is, de most nem kívánok ezzel foglalkozni… A lényeg, hogy valóra tudtunk váltani mindent, amit elképzeltünk. A csoportok most idehaza gyűjtik a kilométereket, április első napjaiban azonban újabb edzőtáborok következnek. A férfi kajakosok és Csipes Ferenc csoportja Dunavarsányban, Fábiánné Rozsnyói Katalin csapata és a kenusok Szolnokon, míg Vajda Attiláék Szegeden folytatják az edzéseket. Vagyis hamarosan én is megkezdem az országjárást. A hétvégét családi körben töltöm. Szép az idő, remek a kerti munkához. Amíg versenyeztem csak a gondot, a munkát láttam a kertben, most azonban nagyon kikapcsolnak a kertben töltött órák. Füvet nyírok, metszem a fákat, bokrokat, rendbe teszem a sziklakertet. Elfáradok, de fel is tölt ez a munka. Nagyon élvezem.”
Európa útjain
10márc10„Sínen vagyunk. Én pedig éppen az autópályán. Sínen vagyunk, mert mindenki zökkenőmentesen eljutott az edzőtáborba, és bár az európai időjárás egyelőre nem nekünk kedvez – a hírek szerint Janics Natasáék rendesen dideregnek Bulgáriában - mindenki rendületlenül végzi a tavaszi munkát. Én éppen az autópályán robogok Horvátország felé, ahol Vécsi Viktor csoportját látogatom meg. Nem megyek üres kézzel, Horváth Gábor új hajója itt van a kocsim tetején. Most készült el és Gábor már Horvátországban szeretné letesztelni az új kenut. Kíváncsi vagyok, hogy hol tartanak Vajda Attiláék, akik a hírek szerint a tőlük megszokott profizmussal végzik a munkát. Horvátországban péntekig maradok, majd a családi körben eltöltött hétvége után indulok Sevillába, ahonnan a csapattal együtt térek haza. Sokan kérdezik, mit várok ezektől a táboroktól? Nos tisztességes, sérülésmentes felkészülést, amit ideális körülmények között tud elvégezni a csapat. De hogy egy kicsit a szívemből is beszéljek: izgatottan várom, hogy miként tud összecsiszolódni a férfi kajakválogatott, amelynek nagy része Sevillában edz. Jó lenne, ha sikerülne egy valóban ütőképes négyest összeállítani, amelynek alapja, hogy a csoportok össze tudjanak dolgozni. Hűvös Viktor, Kiss István és Sári Nándor csoportjának Sevillában erre minden lehetősége megvan. Egyébként pedig a munka mellett azért a napokban volt lehetőségem egy kis lazításra, ünneplésre is. A feleségemről elnevezett étteremben tegnap köszöntöttük 40. születésnapján a szövetség főtitkárát, Schmidt Gábort egy meglepetés bulival. Ahhoz képest, hogy milyen régóta ismerjük egymást, még mindig fiatalembernek mondhatja magát, neki ezúttal is szívből gratulálok!”
Csak derekas problémák
04feb10„Véget ért a téli szabadság, Thaiföld már csak szép emlék. Feleségemmel két hetet töltöttünk el a nyári melegben, és ez nagyon jó hatással volt ránk. Természetesen egy túrakajak is előkerült a nyaralás során, nem is hiszem, hogy kibírtam volna egy kis lapátolás nélkül. Ha már a lapátolásnál járunk: hóban utaztunk el és hatalmas hóba érkeztünk haza, ennek pedig az egészségem látta kárát. Hétvégén havat lapátoltam, amitől úgy beállt a derekam, hogy szerdáig az ágyat nyomtam. Ma van az első munkanapom, de nem várnak rám égető ügyek a szövetségben. Telefonon tartottam a többiekkel a kapcsolatot, az ágyból intéztem, amit lehet. Most végezzük az utolsó simításokat a tavaszi edzőtáborokkal kapcsolatban. A fő csapásvonal Sevilla, ahová február végén utazik el a többség. Vécsi Viktor csapata Horvátországban, Csipes Feriék Törökországban, míg Janics Natasa edzőjével, Kovács Lászlóval Bulgáriában készül. Natasa hosszabb időt tölt el ezen a helyszínen. Amúgy mindenki él és virul. Hűvös Viktorék hazatértek a sítáborból, Sári Nándorék pedig most vannak sífutó táborban Ramsauban. Ahogy tudom, mindenki egészséges, problémamentes és nagyon elszánt. Ennél többet nem is kívánhatnék magunknak.”
„Ígéretes új esztendő előtt állunk. Hogy miből gondolom ezt? Az égi jelet már január másodikán megkaptam. Reggel nyolc órakor a Margitszigeten kocogtam és az első ember, aki szembefutott velem Kucsera Gábor volt. Ezt mindenképpen pozitív jelként értelmeztem, tényleg jó érzés volt látni Kucsit talpig tréningruhában, izzadtan, elszántan. Ilyenkor általában csak a nagyon megszállott futók merészkednek ki - no és mi Kucsival… Amikor ezeket a sorokat jegyzem, éppen a Törökországba tartó gépre várunk. Csipes Ferivel Antalyába utazunk, szeretnénk feltérképezni az ott lévő edzőtábort. Még nem dőlt el semmi a tavaszi válogatott táborral kapcsolatban, lehetséges helyszínként Antalya is felvetődött. Sári Nándortól sok jót hallottam róla, a szálloda, a kiegészítő szolgáltatások tökéletesek, már csak azt kell megnéznünk, hogy milyen lehetőségek adódnak a vízi munkára. Az elkövetkező néhány napban a török szövetség elnöke lesz a segítségünkre abban, hogy minél jobban megismerhessük ezt a helyszínt. Az elmúlt időszak az ünnepek és a pihenés mellett a válogatási szisztéma kialakításáról szólt. Sok edzővel, szakemberrel egyeztettem a témával kapcsolatban és bevallom, nem volt egyszerű a helyzetem. De a szakmai bizottsággal karöltve sikerült pontot tenni a válogatási elvek végére. Igaz, nem egészen az én elképzeléseim érvényesülnek, hiszen valójában én szerettem volna, ha a versenyzők egy válogató alapján szereznek indulási jogot az idei világversenyekre és csak erősen indokolt eset, mondjuk egy rosszabb Európa-bajnoki szereplés kapcsán lehetne módosítani az indulói névsorban. Ez véleményem szerint kedvezőbb lett volna a kiemelkedően jó versenyzőknek, Vajda Attilának vagy mondjuk Kovács Katinak. Az idei Európa-bajnokságra tehát a június 19-ei hétvégén megrendezésre kerülő válogatóval lehet kvalifikálni, míg a világbajnoki részvételhez két válogató megnyerése, szükség esetén pedig szétlövés kell. Bízom benne, hogy ez mindenki számára megfelelő lesz és nem olyan sokan nem fanyalognak majd. Viszont 2010-ben is a tavalyi szisztémám alapján állítjuk össze a csapathajókat, vagyis az egyes és páros eredmények alapján az edzőkkel egyeztetve én jelölöm ki a négyeseket. Remélem, hogy így a férfi kajakosoknál is sikerül majd olyan ütőképes csapatot összerakni, mint tavaly a nők esetében.”
Sok még a tennivaló
22dec09„Itt az esztendő vége. Ami meglehetősen ambivalens állapotot idéz elő az embernél. Lélekben már az ünnepekre, a nyugodt, családi pillanatokra készülődöm, ám a határidők, az adminisztráció, a papírmunka nem hagy elrugaszkodni a földről. Sok még a tennivaló. Hiszen bár nagyon sikeres esztendő áll mögöttem, mögöttünk, már most illendő előrenézni, az eredményes jövőt tervezgetni. A nemzetközi szövetség ráadásul nem könnyítette meg a helyzetünket azzal, hogy a jövő évi versenyrendszerről, a programról csak az utolsó pillanatokban döntött. A világversenyek időrendjét még most sem tudjuk, így a válogatás menete, a jövő évi felkészülési program megszerkesztése is kitolódik. És akkor a tavaszi külföldi edzőtábor megszervezéséről még nem is beszéltem… De ha jól belegondolok, most nem is akarok. Hiszen, ha már naplót írok, szeretném, ha ember közelibb lenne, ha többet megmutathatnék magamból. Nem csak hajóegységekről, összeállításokról, érmekről és statisztikákról szólnék. Például közeleg a Karácsony! Mondhatom azt is az egyik legkedvesebb ünnep a számomra. Még úgy is, hogy az ünnepi készülődésben nem járok az élen. Szerencsés emberként a feleségem oroszlánrészt vállal az előkészületekből: ajándékot vásárol, főz, süt, takarít, hangulatot ad ezeknek a napoknak. De a fenyőfa kiválasztása az én feladatom! A család, no és a tetőcsomagtartóm már epedve várja, hogy jártamban-keltemben megtaláljam a legszebbet! Mivel a nappaliban elég nagy a belmagasság, így az idén is hatalmas karácsonyfát díszítünk. Már 23-án éjszaka, hogy másnap reggel legyen mire rácsodálkozni az álmos szemeknek. Az ünnepi menü egyelőre még titok előttem, de biztos vagyok benne, hogy el leszek kényeztetve. És hogy ne plusz öt kilóval kezdjem az új évet, az ünnepek alatt is szorgosan edzem majd. Most főként úszom, Gyurta Dani és Verrasztó Evelyn pályái mellett szerényen meghúzódva, az év végén pedig futással és családi kirándulással tartom majd karban magam. A szilveszteri ereszd el a hajam (természetesen ezt már a koromnak megfelelően kell elképzelni) után pedig ismét kezdődhetnek a dolgos hétköznapok. Hogy mit is kívánhatnék magunknak? Ugyanolyan sikeres, sőt, legyünk telhetetlenek: sikeresebb évet, mint amilyen az idei volt.”
Legutóbbi hozzászólások